Skóciai Szent Margit

Somos Zsuzsanna

SKÓCIAI SZENT MARGIT, AZ ÁRPÁD-HÁZI KIRÁLYLÁNY

Budapestről Pécs felé haladó hatos számú főút két oldalán, Pécshez közel, a Keleti-Mecsekben van Mecseknádasd, a középkorban Nádasd: a főút mindkét oldalán egy-egy középkori várrommal, az egyik Schlossberg, a másik a magaslatokon álló Réka-vár. A főútról jól látszik az útszéli temetőben lévő Árpád-házi korból származó templom is. A faluban lévő Szent György templomban van egy hatalmas méret- festmény, amely Skóciai Szent Margitot ábrázolja (1. kép). Ezt a festményt Skócia egyháza adományozta a templomnak. A templomban van még egy Skóciai Szent Margitot ábrázoló alkotás, egy szobor, amely a Réka-vár köveiből emelt talapzaton van (2. kép).

02

Skóciai Szent Margit szobra (2. kép)

01

Skóciai Szent Margitot ábrázoló festmény (1. kép)

A magyar levéltári források, Árpád-házi oklevelek szűkszavúak, csak egy birtokadományozó oklevélben maradt fenn utalás arról, hogy az adományozott birtok határos a nádasdi britek (terra britannorum) földjével. E csodálatos természeti szépségekben, adottságokban gazdag táj már a római időkben is fontos szerepet játszott, itt volt az Eszékről Budára vezető hadiút. Egyes források szerint Szent István fiának, Imre hercegnek élete is itt szakadt meg egy vadászaton. De hogyan vált e terület a britek földjévé? A történet messzire nyúlik térben és időben is: 1016-ban a britek királya Vasbordájú Edmund néhány hónapos uralkodás után a dánokkal vívott harcokban meghalt. Az angol trónt a dán Nagy Kanut (Cnut) foglalta el, akit fiai követtek a trónon. Vasbordájú Edmund két apró fiúgyermeket (lehetséges, hogy ikreket) hagyott maga után, Edward és Edmund hercegeket, akiket svéd származású anyjuk miatt a svéd udvarba menekítettek. A gyermekek nem kaptak sem itt, sem Kijevben, sem Lengyelországban menedéket, végül Szent István magyar király fogadta be őket esztergomi udvarába, aki hamarosan kijelölte a hercegek számára tartózkodási helyül a nádasdi birtokot, nevelőjük valószín-leg Szent Gellért volt. Edmund még gyermekként meghalt, Edward Szent István védelme alatt nőtt fel: feleségül vette unokáját Ágotát. Lakóhelyük minden bizonnyal a Réka-vár lehetett (sajnos, pénz hiányában a többször megkezdett ásatások mindig megakadtak, ma is tisztázatlan a helyzet). A házaspárnak három gyermeke született: Margit, Krisztina és Edgár. A gyermekeket a bencések oktatták, elveiknek megfelelően imádságra és munkára („laborare est orare”) 1057-ig, amikor meghívást kaptak Angliába. Ugyanis a politikai helyzet megváltozott: az oligarchák kiűzték a dánokat, és Vasbordájú Edmund féltestvére, Hitvalló Edward lett a király. Hitvalló Edward normann származású anyja révén szigorú bencés szabályok szerinti nevelést kapott, ennek megfelelően is élt, a királyi udvar inkább egy kolostorhoz hasonlított, mint királyi udvartartásra. Gyermektelen lévén, meghívta a trónra a jogos örököst, a Magyarországon élő és ott felnevelkedett Edward herceget és családját. Sajnos, a partraszállás után a családfő máig tisztázatlan körülmények között meghalt, nem is találkozott nagybátyjával. Edward családja az angol királyi udvarban nyert menedéket. Ugyanezen időben az angol udvarban tartózkodott a skót trón jogos örököse, Malcolm, akinek apját, Duncan királyt a Shakespeare drámából oly jól ismert Macbeth (Skócia királya 1040-1057) ölte meg. Malcolm herceg a Magyarországról érkezett családtagokkal nagyon jó viszonyt alakított ki, 1054-ben sereget gyűjtött, visszafoglalta örökségét, a döntő ütközetben Macbeth is elesett. 1066-ban meghalt Hitvalló Edward, a trónviszályban az oligarchák egy része nem tekintette trónörökösnek a Magyarországról érkezett herceget, Edgárt, mert apja nem volt koronás király és nem született angol földön. Edgár, valószínűleg életét féltve – apja esetéből okulva – le is mondott trónigényéről. Ekkor választották meg egyöntetűleg az oligarchák királlyá Haroldot, Godwine earljének fiát III. Harold néven. Harold két évvel azelőtt hajótörést szenvedett, és életét a normann herceg, Vilmos (a későbbi Hódító Vilmos) mentette meg: cserébe Harold felajánlotta Vilmosnak az angol trónt. 1066-ban Vilmos értesülve a királyválasztásról, haragra gerjedt, és pápai áldással seregeket gyűjtött az angol trónért: ez volt a híres hastings-i csata, amely 1000 évre eldöntötte az angol trón sorsát.

A hastings-i csata
1066 augusztus végén Vilmos készen állt a harcra. Az első ütközetben győztek az angolok, majd visszavonultak mélyen angol területre. Vilmos azonban ezt nem hagyta annyiban, újabb seregeket gyűjtött, méghozzá egy, az angolok/szászok számára ismeretlen „harci gépet”, a lovakat akarta bevetni a csatába, amelyeket harapásra és gázolásra képeztek ki (az angol sereg csak gyalogságból állt). Napokig vesztegelt Vilmos a seregeivel a normann partokon megfelelő széljárásra várva, amíg ez bekövetkezett, és villámgyorsan ismét Hastings-nél termett. Az angol királyi sereg ekkor már 400 km-re volt, a hírre azonban megindult Dél felé. A végső ütközetben a gyalogságból álló angol sereg egy magaslaton állt pajzsfalat képezve, ami javította esélyeiket. Harold, a király az első sorban, a pajzsfalban harcolt: egy nyíl fúródott a szemébe, holttestét sosem találták meg. A király halálhírére felbomlott az angol sereg. Vilmos jó stratégának bizonyult, a pajzsfal megbontásával, harci gépeivel, a lovakkal győzött, bevonult Londonba és királlyá koronáztatta magát. Így alig 10000 normann, akik a nyelvet sem beszélték, uralkodott több százezer angol felett.

04

Margit kápolna az edinburgh-i várban (4. kép)

03

Az edinburgh-i vár (3. kép)

Skóciai Szent Margit élete (1046-1093)
1057-ben, amikor Magyarországról megérkezett a család Angliába, Margit 12 éves volt: sudár, szép, magas, nagyon művelt és ügyes a kézmunkában (arannyal készült hímzéseit templomban használták, mint „Opus Anglicum”), több nyelven beszélt, írt/olvasott latinul, csakúgy, mint testvérei. Harold királlyá koronázásakor azt tanácsolták a családnak, hogy térjenek vissza Magyarországra: el is indultak hajóval, azonban ez rettenetes viharba keveredett, a szél Északra sodorta, majd partra vetette őket Dunfermline-ban, a skót királyi lakhelyen. Az öblöt, ahol kikötöttek, ma is Szent Margit Reményének nevezik. Malcolm, a király akkor már özvegy volt, egy fiú apja, szeretettel fogadta a királyi családot udvarában (amely inkább hasonlított egy kiégett helyhez, mind egy királyi udvartartáshoz). Margit ekkor 20 éves volt, nagyon primitív élet fogadta: nagy volt a szegénység, a nép csak névleg volt keresztény (Szent Columba 500 évvel azelőtt vitte a kereszténységet Skóciába Írországból, ami szinte már feledésbe is ment, a templomi élet nagyon alacsony fokú volt). Mindez azért volt, mert állandó volt a skandináv kalózok támadása Skóciában, nagy pusztítást végeztek. Malcolm ekkor 40 év körül volt, a kor szokása szerint írástudatlan, de nagyon jó szándékú. Mindig is vonzódott Margithoz, aki azonban inkább a kolostori életet kívánta volna, mígnem baráti nyomásra mégis belement a házasságba: 1070-ben volt az esküvő. Margit megreformálta a vallási életet Skóciában, vallási vezetője a bencés Turgot segítségével, aki később életrajzát is megírja. Margit (neve a görög margaron, gyöngy szóból ered, ezért Skócia gyöngyének is nevezik) rámutatott, hogy a skót történelemben a kelta korszak legnagyobb alakja Colomba, és a kereszténységet méltó helyére emelte. Bár csak királyné volt, de nagy hatással volt férjére és a skót törzsi vezetőkre: elég volt a főnököket megnyernie, azokkal együtt a nép is megtért (ez szinte csoda volt, mert a kelta törzsek nagyon vigyáztak szabadságukra, a reformokat általában elutasították). A király csókolgatta Margit szent könyveit, és a templom számára saját kézzel kovácsolt tárgyakat. Margit nemcsak Istent, de a szegény népet is nagyon szerette, Krisztus szolgájaként cselekedett, ennek bizonyítékai:
– bárki hozzáfordulhatott bajával: a kor szokásának megfelelően Dunfermline mellett egy követ, ahol a királyné a hozzá fordulókat fogadta, ma is Szent Margit kövének nevezik,
– jótékonykodott: minden reggel a királyi udvarban a királyi párral együtt reggelizhettek szegények és gyerekek, a legkisebbet ölbe vette és saját kanalával etette meg,
– Szent András ereklyéjét a VIII. században hozatták a pictek Skóciába, a számára emelt Szent András templomban helyezték el, aki így vált Skócia védőszentjévé. Margit buzdította az embereket, hogy vegyenek részt zarándoklaton, számukra ingyen hajókat és szállást biztosított, ahol ezek kikötöttek (Forth Bridge), a két oldalán lévő házsort ma is „North and South Quinsferry”-nek nevezik,
– Szent Colomba egy kis szigeten, Ionában létesített egy kolostort, amely a svéd támadások miatt romokban hevert, svéd fennhatóság alá tartozott. Malcolm király visszaszerezte a szigetet, Margit újjáépíttette, benépesítette a kolostort, ma is létezik, ősi iratokat, köztük egy Bibliát őriz,
– zsinatokat hívott össze az egyházi élet megújítására,
– a lovagi életet megreformálta, megnemesítette.
Ezért írják a krónikák róla, hogy nem volt nálánál szebb jellem a skót történelemben, „minden tisztaság és szentség inkarnációja volt”. Margitnak nyolc gyermeke született, hat fiú és két lány:
fiai  Edward csatában esett el, Aethelred fiatalon meghalt, Edmund a család fekete báránya volt, a három legfiatalabb fiú egymást követte a trónon: Edgar, Alexander és Dávid, aki I. Dávid néven 24 évig uralkodott, uralma aranykor volt, ő fejezte be anyja munkáját,
lányai: Matilda I. Henrik (aki angol királyként egyesítette a normann és szász vonalat) angol király felesége, lányuk Matilda V. Henrik felesége lett, Mary Boulogne grófjához ment feleségül, lányuk István angol király felesége lett.
Margit gyermekei mind a skót, mind az angol királyi családban jelentős szerepet játszottak. Margit tanítása gyermekeinek: „ha szeretitek Istent, felvirágzik az életetek és örökké boldogok lesztek”.
Margit halálakor még nem volt 50 éves, fia Edgár körében hunyt el kezében egy fekete keresztet tartva, 4 nappal élte túl férjét, Malcolm királyt és legidősebb fiát Edwardot, akik csatában estek el. Utolsó szavaival köszönetet mondott Istennek és imádkozott. Távozása olyan csendes volt, hogy azt gondolták, lelke az örökkévalóság nyugalmába és csendjébe távozott. A vulkáni eredet- sziklacsúcson magasodó edinburgh-i vár (3. kép) egy ősi erődítmény, a város legtöbb pontjáról látható. I. Dávid uralkodása idején már biztosan vár állt itt, ha nem is ebben a mai formájában. A vár legrégibb részét, a normann építészet remekét használta lakhelyül Margit, amely ma a róla elnevezett Margit kápolna (4. kép).

05

A Margit kápolna oltára (5. kép)

06

A kápolna Szent Margitot ábrázoló vitrázsa (6. kép)

Szent Margjt kápolnája A kápolna a Canterbury székesegyházzal egy idős, az építtetője is azonos volt, Lanfranc. A kápolna stílusa normann, valószín-leg sok ilyen volt Skócia-szerte akkoriban. Mérete kicsi: 14 láb széles, 32 láb hosszú, a szentély ívét I. Dávid építtette anyja emlékére (5. kép) (ő létesítette a Holy Rood apátságot is). Ma látható alakját úgy rekonstruáltak, ahogy Margit életében kinézhetett. A kápolna Szent Margitot ábrázoló vitrázsának eredetijét Viktória királynő készíttette (6. kép).

IRODALOM

1./ Dümmerth D.: Az Árpádok nyomában. Panoráma,1976.
2./ L. Menzies, R.A. Knox, R.S. Wright St. Margaret Queen of Scotland and her Chapel. Ed: Edinburgh Castle.
3./ Skóciai Szent Margit. A mecseknádasdi templom kiadványa.
A cikk eredetije: http://epa.oszk.hu/02300/02387/00009/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2010_3_018-026.pdf